Ha gyanú férkőzik valakinek a szívébe, az olyan, mint valami lassan ölő méreg.


*Mégis rosszabb, ha gyanútlanul, naivan rohanunk előre a világban, majd azon kapjuk magunkat, hogy akit a legjobban szerettünk az mást szeret. Inkább leszek résen, és követem minden lépését, mint hogy elveszítsem az irányítás kiváltságát.*

Hegyes fogakkal mard az ajkam,
Nagy, nyíló rózsát csókolj rajtam,
Szörnyű gyönyört a nagy vágyaknak.
Harapj, harapj, vagy én haraplak.


Ha nem gyötörsz, én meggyötörlek,
Csak szép játék vagy, összetörlek,
Fényét veszem nagy, szép szemednek.
- Ó nem tudom. Nagyon szeretlek.

<3

- Te mikor szerettél belém? (...)
- Amikor nem tudtam, melyik a te szád és melyik az enyém!




Olykor olyan ez az egész, mintha már évek óta szerelmesek lennek. Néha azonban olyan érzetem van, mintha soha nem ismertük volna egymást.

Egy ember életének értelme akkor veszett el végképp, ha már nem tud mosolyogni.



*Nekem mindig mosolyognom kell, ha velem vagy, ha látlak. Azt hiszem, sz######k. Nem értem én ezt.. Nem értem, félek. A félelem azonban nem neked szól, hanem az életnek.* 

TÉL *.*


Hó kavarog az égben, hatalmas, szédítően táncoló pelyhekben és csapatokban, fehér pettyek a vas szürke égen, hó, a hideg és a tél íze a nyelveden, habozva lehel csókot az arcodra, mielőtt halálra dermesztene. Harminccentis hó, puha, mint a vattacukor, meseországgá változtatja a világot, minden felismerhetetlenül gyönyörű lesz tőle.


Úgy vágyom rád *.*