"Ennyit jelent, ha az ember felnőtt? El kell viselnie ezt a fájdalmat? 

A saját kárán kell levonnia a tanulságot? Ha így áll a dolog, érdemes fiatalon meghalni."

Folyton azt érzem, mintha más szeretnék lenni. Mintha új helyet keresnék, új élettel és új személyiséggel. Ez együtt jár a felnőtté válással, meg azzal a törekvéssel is, hogy újra megtaláljam magam. Azzal, hogy mássá válok, felmentem magam minden alól. Komolyan azt hittem, hogy ahányszor próbálkozom, mindig felszabadulhatok. De mindig zsákutcába kerültem. Mindegy, hova megyek, eltévedek. Ami nincs, az nem változik. A forgatókönyv módosulhat, de én mindig ugyanaz a tökéletlen ember maradok. Mindig ugyanazok a hiányérzetek kínoznak, amelyeket sosem tudok kielégíteni. 

Azt hiszem, meg kell ismernem magam.

"Lehajolt hozzám, szája végigfutott az enyémen. 

Lehunytam a szemem, a lámpafény átragyogott a szemhéjamon. 

Sosem lenne merszem megfogalmazni (mert úgysem tudnám), 

mit éreztem, amikor megcsókolt, előbb tapogatón, majd önfeledten."

Különös, az emberi lények imádják ezt csinálni, holott vérnyomáskrízist, végtagremegést, tachycardiát, egyéb kritikus tüneteket okoz. Ráadásul a felek ritkán érik be ennyivel. Amikor ők még azt hiszik, békésen játszadoznak a nyelvükkel, valójában máris féktelenül kalózkodnak, gondolatban és tettleg egyaránt, hiszen a kezek például szabadon maradnak. Szabadon, de nem nyugton. A csók békés jellege megszűnik. A végtagok önállósulása folytán a szervezet maradék nyugalma is felborul. A belső részek bolydultan hullámzanak, áradnak, emelkednek, süllyednek. Hormonok, nedvek zubognak. Kész csoda, hogy a többség túléli.

Fable ♥ 

"Ha már nagyon nagy lánggal él a szenvedély, 

akkor jöhet a szex,  hogy befejezze a táncot, 

de soha nem az övé az első lépés."

A szex csak elronthat egy kapcsolatot, mert amint lefekszem valakivel, az illető elvárja, hogy minden randi az ágyban érjen véget. Ha meg nem ezt a végcélt választom, kénytelen vagyok egész este a mentségen törni a fejemet. Elkerülhetetlen viták lángolnak fel, súlyos érvek csapnak össze. (...) Az ember néha próbálkozik a "legyünk csak barátok"-változattal, de ha egyszer átlépjük a láthatatlan határvonalat, ez már kizárt, és hiába élvezném az illető társaságát, többé nem látom viszont.

"Ha baj ér bennünket, rögtön akad egy barát,

 aki kész megmártani szívünkben a tőrt, 

s még azt kívánja, hogy csodáljuk meg a markolatát."

Néma barátok voltak, s mint valami balsorstól, úgy óvakodtak tőle, hogy bizalmasabb kapcsolatra lépjenek. (...) Lehetett volna megmagyarázni ezt az érzést, mely egyszerre tette baráttá és ellenséggé, s éppúgy vértezte egymás irányában közönnyel, mint amennyire egymáshoz kapcsolta ösztönük szerint egyesítve, valójában pedig elkülönítve kettejüket. Ki tudja, talán meg akarták őrizni illúzióikat.

Balzac ♥

Szeretlek ♥

♥ Minden emléked egy pillanatnyi boldogság a szürke és bűzös élet sodrában.

Minden emlékem, mi hozzád fűz bearanyozza szürke hétköznapjaim és visszaránt mielőtt eltünnék a szürke és bűzös élet sodrában. 

A gyönyör, amely emlékeddel kézen fogva jár, erőt ad minden kínzó és fájó reggel első monoton percében, az újra kezdéshez, a talpra álláshoz és a hithez, hogy semmi nincs még veszve.

Sosincs veszve semmi, hisz amíg élsz, levegőt veszel és én élek, levegőt veszek szeretlek és itt vagyok Neked.

Olykor elmerülök az álmok lila felhői közt s fellobban bennem a közös lélegzetvételek, s szívdobbanások száma, s összhangzó dallamának csilingelő némasága.

Még a mai napig bennem él csókod, érintésed, szirénként csengő édes hangod, az angyalian ragyogó arcod és a sok sok gondoskodás és szeretet amit tőled kaptam. Az együtt alvások a cigizések és az édes szemed amikor akartál Tőlem valamit.

Tudod minden nap és percben tisztán él bennem minden érintésed, és megborzongok mikor csak egy pillantásodat magaménak vélem. Mikor elhagy a hitem a Te arcod s bátorító szavaid, simogatásod érzem hideg testemen s vágyom rá, hogy újra az enyém legyen.

Szeretlek ♥

-|- ...-|-

"Ha becsukom fáradt szemem, tekinteted az arcomba vág.
Szemed tüzénél megvakulok, de lassan újra feljön a nap..
Nélküled semmi vagyok."

Hello, hello! Újra itt vagyok, vissza kellett jönnöm hozzád, és lehet, hogy maradok.
Tudom, tudom, nem láttál rég. Bármit is mondasz, szemedben a megértés tüze ég.

Én szóra váltanám a gondolatot, de félek, hogy nem érdekel. Sajnos nem állnak össze a mondatok.Én nem ide jöttem, nem ezt akartam. Reményt kaptam csak az útra, én az örök átutazó, azt, hogy minden bűnöm megbocsátható.

Hello, hello! Nem tűntem el, csak egy távoli bolygón jártam lehunyt szemekkel. 

De kinyílt lassan a szem,most is rád ragyog. 

Könny reszket benne, mert látom, hogy vak vagyok.

Ákos ♥

"Az ember lelke könnyen jóllakik az elgondolással,

 de a test az olyan, hogy annak száját bé kell dugni,

másképp jól nem lakik."

Csak egy szívfájdalom van, az, hogy nem hozhatod vissza, ami elmúlt... én már most sajnállak, hogy egyszer csak eszedbe fogok jutni... és az, ami volt s ami elmúlt... az unalmas napok csöndje, a gyors és sietős út a hivatalból haza és a kis ebédek és a lompos kis feleség a barnavirágos pongyolájával... és irigyellek, hogy hogy fogod szeretni, és sajnállak, hogy fájni fog a szíved, mert nem tudod többet visszahozni, akármit is csinálsz... de boldog is vagyok, mert akkor majd megismered, akit nem akartál megismerni, csak úgy vetted, mint az orvosságot, amit nem kíván úgy az ember, mint a pezsgőt, pedig hasznosabb neki, mint a pezsgő. A fájdalmon keresztül meglátod, akit nem akartál látni, és megismered, akit nem mertél megismerni, míg együtt voltál vele és láttad, ahogy az ember lát a szemeivel, de az ember nem tud érzékelni az érzékeivel, az ember csak az emlékein át lát... még a gondolat sem segít... Az is szegény koldus, alamizsnáért könyörög... csak az emlékezés gazdag, csak az ad, mert annak a kezében van a kifogyhatatlan kincstár.

Móricz  ♥