Ha gyanú férkőzik valakinek a szívébe, az olyan, mint valami lassan ölő méreg.


*Mégis rosszabb, ha gyanútlanul, naivan rohanunk előre a világban, majd azon kapjuk magunkat, hogy akit a legjobban szerettünk az mást szeret. Inkább leszek résen, és követem minden lépését, mint hogy elveszítsem az irányítás kiváltságát.*

Hegyes fogakkal mard az ajkam,
Nagy, nyíló rózsát csókolj rajtam,
Szörnyű gyönyört a nagy vágyaknak.
Harapj, harapj, vagy én haraplak.


Ha nem gyötörsz, én meggyötörlek,
Csak szép játék vagy, összetörlek,
Fényét veszem nagy, szép szemednek.
- Ó nem tudom. Nagyon szeretlek.

<3

- Te mikor szerettél belém? (...)
- Amikor nem tudtam, melyik a te szád és melyik az enyém!




Olykor olyan ez az egész, mintha már évek óta szerelmesek lennek. Néha azonban olyan érzetem van, mintha soha nem ismertük volna egymást.

Egy ember életének értelme akkor veszett el végképp, ha már nem tud mosolyogni.



*Nekem mindig mosolyognom kell, ha velem vagy, ha látlak. Azt hiszem, sz######k. Nem értem én ezt.. Nem értem, félek. A félelem azonban nem neked szól, hanem az életnek.* 

TÉL *.*


Hó kavarog az égben, hatalmas, szédítően táncoló pelyhekben és csapatokban, fehér pettyek a vas szürke égen, hó, a hideg és a tél íze a nyelveden, habozva lehel csókot az arcodra, mielőtt halálra dermesztene. Harminccentis hó, puha, mint a vattacukor, meseországgá változtatja a világot, minden felismerhetetlenül gyönyörű lesz tőle.


Úgy vágyom rád *.*

Azt hittem, hogy én növök és növök, leszek egyre nagyobb és okosabb és feltűnőbb. Azonban rájöttem, hogy az élettér csökken körülöttem, és én ugyan olyan vagyok mint régen. Egy ugyan olyan jelentéktelen porszem a sivatagban...

Elmentek már a madarak, a fecskék
Csak mi maradtunk itt: én és az ősz.
Szép álmomat a lelkemből kilesték
Csapongó vágyaim, hogy visszajössz.

De elmentél, veled a nyár, az álmok.
Csak szél süvölt, és halál bolyong a berken.
A hervadásban elmerülve állok,
És fáj az ősz, a bánatom, a lelkem.


*az érzések, a hangok, a fények, az illatok mind veled mentek, lelkem legmélyebb bugyraiban már csak az emlékek gyökeredznek s csak a vágyak próbálnak utat törni az új nyár felé*

Road to nowhere...

A dühből és gyűlöletből, ami oly sokáig uralta a szívemet, már csak néhány halvány nyom maradt. Olyan volt, mint a vihar, amely úgy tombol, mintha itt lenne a világ vége, aztán egyszer csak véget ér, és sietve tovább áll.


*És annyira rossz így, most, egyedül, ölj meg kérlek*

A könnyek jöttek, ahogy jöttek, miért kellene védekeznem ellenük? A sírás azt jelenti, hogy őszinték vagyunk. Őszinték saját magunkhoz.


De sajnos a sírás nem forrasztja össze, ami eltört.

A pszichiátria és a gyógyszeripar összefonódása torzszülöttet eredményezett, amely a tudományos látszatkeltésekkel és propagandával hatékonynak állítva be magát, parazitaként szívja a társadalom vérét. Az antidepresszánsok a világ legtöbbet eladott és a világ leghatástalanabb gyógyszerei.


*torzszülötté kell válnom, hogy elhihessem van élet a hallucinációk,  a félelmek, a szorongás után..?!*

Amikor nagypapa még punk volt az volt a Jó!
Csak csajozott szívott és ivott mint a ló.
Egy üveg whiskey-t soha nem vett zokon,
ilyenkor látta Jézust egy Harley Davidsonon.


miss u *.*

Gyermekként, mindent igazságtalannak tartunk ami szomorú.


*Igazságtalan, hogy hetek elteltével újra felbukkansz.
Igazságtalanság, hogy pont az én buszomra szállsz fel.
Nem igazságos, hogy már amikor felszálltam éreztem, hogy látni foglak ma.


Aztán felszálltál, megpusziltál, hajad s bőröd végig simította az arcom, csak mondat s mondtad és csak mosolyogtál. 
Szomorú lettem. Szomorú, mert mindenre emlékeztem.*

Már lezártalak, már elfeledtelek, már egyre kevesebbszer jutottál eszembe, már azt hittem rég elfelejtettél.


Aztán csak annyit mondtál, hogy "Szia!" és ez az egész felborult. 


Újra bennem élsz, nem tudlak elfeledni, és mindig te jársz a fejemben. De legalább tudom, hogy te is emlékszel még rám.

A fotón nem kell látnod az arcot, a mosolyt, a fájdalmat ahhoz, hogy érezd amit sugároz a kép. Olykor nem veszed észre az apró részleteket amik a szemed előtt vannak. Csak azt látod meg ami a legnagyobb teret tölti ki a monitorodon. Nem értékeled a lecsöppenő vízcseppet, vagy az apró fűszálat a kép alján. A mai ember, igazán már semmit nem értékel.

Sokkal inkább a szeretetre kell nevelnünk a gyermekeket ahelyett, hogy matematikát, földrajzot vagy történelmet tanítunk nekik. A szeretetre kellene tanítanunk őket, mert a földrajz soha nem lesz az élet csúcspontja, ahogy a matematika, a történelemtudomány vagy a technikai ismeretek sem. Semmi sem fogható a szeretethez. Mindig a szeretet lesz a csúcspont.

Mind azt akarjuk, hogy semmi se változzon. (...) Inkább élünk boldogtalanul, mert félünk a változástól, attól, hogy leromboljunk valamit.


*Ezért viselem el, hogy még mindig hiányzol, bármit is tettél.*

Vannak emberek, akik a velejükig romlottak, akik egész életükben gonoszak és kegyetlenek voltak másokkal. És vannak olyanok, akik egyszerűen csak elcseszték.


Én igenis jó vagyok, de mindig elb*szok valamit...

Volt mikor sokat jelentett nekem. Mára megváltozott minden, ma már más jelent sokat. De örökké emlékezni fogok rá.




*Soha nem foglak elfelejteni, hisz a részed voltam és te a részem voltál. Te új életet kezdtél, én próbálok új életet kezdeni. Elakarsz felejteni, és én is téged. De sem neked, sem nekem nem fog menni. Élünk majd, egy darabbal a másikból a szívünk legmélyén.*

Nem más életével kell játszanod,
Csak ahhoz, hogy játszhasd a saját életed...
Ahhoz változtatni kell,
És kiejteni a nem odaillő bábukat.
Ez olykor fáj,
De lehet előre lépsz vele 4 mezőt.


*Szeresd vagy engedd el!*

Az emberek olyannak képzelik a kórházat, amilyen csak a mesében van. Úgy tesznek, mintha kórházba az emberek mind gyógyulni járnának. Pedig van, aki meghalni megy.




4 nap bent... Mintha a hullaházba tartanék...

Sokan elengedik az élet apró örömeit, miközben a nagy boldogságot várják.

Egy sort sem kapok tőle, hogy megkönnyítené az életemet! Majd belehalok már; minden pillanatban azokra a szavaira kell gondolnom, amelyeknek a legjobban örültem; addig ismételgettem magamban, hogy végül már azt sem tudom, csakugyan mondta-e őket.

Egyetlen szabad év többet ér, mint egy egész szolgaélet. Nem az évek száma teszi az életet, hanem az órák, amiket kényszer nélkül élünk. A szabad ember számára minden, ami nem szabadság: halál, de vég nélküli halál.

..Megismerni csak akkor tudlak, ha részt veszek benned, ha belülről éllek meg. Ha nemcsak látlak és tudok rólad, de érezlek is - ha "én" minden idegszálammal megtapasztalom milyen "te"-nek lenni. Ezt nem lehet kívülről, csakis belülről. A megismerés a "jártál bennem" - "jártam benned" kölcsönös élménye. Ismerem a titkos utcáidat, lelkedet és tested rezdüléseit, érzékenységed, magányodat, vadságodat vagy félelmedet - azt, hogy mersz-e szeretni egyáltalán. Tudsz-e adni s elfogadni? - most derül ki valójában. Mert amit adsz, most azt magadból adod. A titkaid adod - amit féltesz, amit rejtesz, azt adod - és azt fogadod el tőlem is

Szerintem a csigák cukik :$ ^^

A szerelem olyan mint a sakk. A lány várja a fehér királyt, de csak a sötét paraszt érkezik

Azt hiszem, a kisgyerek, egy négy-öt-hat éves kiskrapek 

agyában az a két fogalom, hogy apa és védelem, valahogy 

egyet jelent. Nekem az apám nem volt oltalom, nem volt

pajzsom a világ ellen. A világ ellen, amitől sokszor féltem.