Gyermekként, mindent igazságtalannak tartunk ami szomorú.


*Igazságtalan, hogy hetek elteltével újra felbukkansz.
Igazságtalanság, hogy pont az én buszomra szállsz fel.
Nem igazságos, hogy már amikor felszálltam éreztem, hogy látni foglak ma.


Aztán felszálltál, megpusziltál, hajad s bőröd végig simította az arcom, csak mondat s mondtad és csak mosolyogtál. 
Szomorú lettem. Szomorú, mert mindenre emlékeztem.*