Elmentek már a madarak, a fecskék
Csak mi maradtunk itt: én és az ősz.
Szép álmomat a lelkemből kilesték
Csapongó vágyaim, hogy visszajössz.
De elmentél, veled a nyár, az álmok.
Csak szél süvölt, és halál bolyong a berken.
A hervadásban elmerülve állok,
És fáj az ősz, a bánatom, a lelkem.
*az érzések, a hangok, a fények, az illatok mind veled mentek, lelkem legmélyebb bugyraiban már csak az emlékek gyökeredznek s csak a vágyak próbálnak utat törni az új nyár felé*

Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése