"Tudod nagyapa, mért nem félek már a haláltól? 

Mert tudom, hogy jó helyen leszek a Mennyországban a Te karjaid között, 

mint mikor kislány voltam."

Nagyapa a meséid olyan szépek! Mesélj nekem sokáig még, arra kérlek! És mondd, nagyapa, igazak a történetek?

    Kislányom, csak kitaláltam mindegyiket!

    

Kitaláltad? De miért? Miért nem mesélsz nekem igazat vagy valóságot?

     

Mert a valóság kegyetlen. Csak kitaláltam a meséket, hogy neked olyan jó legyen.

Ha arcod nevetni látom, az jó nekem. Kitaláltam a meséket, szép perceket így szereztem.

Ne haragudj kicsi lányom, de az élet már nem álom!

 Nem haragszom, Papi, dehogy. Csak csodálkozom rajta.

De már értem miért volt oly szép a Csipkerózsika.