"Az igazi szeretet ott kezdődik, ha én tiszteletben tartva elengedem azt, 

aki szeretne elmenni, bármennyire is fáj nekem."

Még el sem mentél, máris hiányodban égek. Oly napok jönnek, melyekben csókod tüze nem éltet. Könyörgő szemekkel folyton csak arra kérlek, ne menj el, ne hagyj itt. Még ne! Esztendőknek tűnő gyilkos napfelkelték, melyeket véres alkonyat tép szét. Lelket gyötrő, magányos nappalok, minden mi él, érezteti, hogy egyedül vagyok. Ma nem ölel át senki, óvó szorítással, s nem tekint rám, oly mélyről jövő, sugárzó pillantással. Az út, melyen járok, s a macskakő, mi visz tovább, nem enged, nem gondolni Rád. Hisz a közös séták, s kézfogások emléke, itt él bennem, bele égett szívembe.

-|- ...-|-