"Foggal, kézzel, ahogy tudod,
tépd le ezt a vasbilincset
tisztességes lány-nyakamról."

Mennyi üvegszilánk szúrja nyelvem! Milyen kőfalat emeltem házam közé s házad közé, hogy ne gondoljak rád többé. Így volt. Emlékszel? 

Ha csak messziről megláttalak, homokot vágtam szemembe.
S lovam, önként, mindenünnen hozzád vitt, mihelyt fölültem. 

Ezüst tűkkel feketén forgott szívemben a vér,
s álmom is csak gaz füvek mérgét lehelte belém. És a bűn mégsem enyém, a föld a bűnös, az illat,az, amely most is felém tör, kebleidből, fürtjeidből...

Lorca ♥