"Néha a dolgok a legváratlanabbul csöppennek az életünkbe. 

Aztán rájövünk, hogy nem tudunk élni nélkülük.

 Ilyen vagy te is."

A tudat, hogy létezik valaki, akit teljes szívből szerethetünk, értelmet ad mindennek. Mosolyt csal az arcodra a borús hétfő reggeleken. Oltalmat ad a bántó tekintetek elől. Elhessegeti a kínzó, öngyilkos gondolatokat. Úgy érzed boldog vagy. A mobilod folyton kezedben, várva a pillanatot, amikor megcsörren, s a hívő személyében Őt látod. Kémleled a melletted elhaladó buszok ablakait, nem mosolyog e rád tekintete a koszos ablaküvegeken át. A villamosmegállók mellett elhaladva lassítasz lépteiden, nehogy elszalaszd, ha ott várni látnád. Haza úton rohansz a postaláda felé, nincs e csak egy kis szakadt, égett papírdarab, amit Tőle kaptál. Azonban pár nap elég arra, hogy ráébredj, nem keres, nem a Te utadon jár. Csak egy titokzatos látogató kopogtat nálad, a Szerelem. Ő a semmiből jön és sohasem enged el. Nem számít mit csinálsz, mert valamilyen módon Ő úgyis veled lesz. Ha másként nem, a gondolatidban. Ő éli a mindennapjait Nélküled. Te életed a mindennapjaid Nélküle. Néha hiányzol neki. Olykor hiányzik Neked. Mégis ott van valami, ami elválaszt titeket egymástól. Talán a büszkeség, talán a csalódástól való félelem.

-|- ...-|-